Az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatal 2015. november 11-én közzétett adatai szerint összesen 93 gyógyfürdő található 74 magyar településen. A legtöbb gyógyfürdő Budapesten lelhető fel, ahol a következő tíz létesítmény rendelkezik gyógyfürdő minősítéssel: a Gellért Gyógyfürdő, a Lukács Gyógyfürdő, a Rudas Gyógyfürdő, a Széchenyi Gyógyfürdő és a jelenleg zárva tartó Rácz Gyógyfürdő, a Pesterzsébeti Jódos-sós Gyógyfürdő, valamint a Medcatus Gyógyfürdő és Rehabilitációs Központ. Nyíregyházán három minősített gyógyfürdő található, míg Eger, Hévíz, Hajdúszoboszló, Harkány és Szeged két-két gyógyfürdővel büszkélkedhet.

A gyógyfürdő olyan gyógyintézmény, ahol valamilyen természetes gyógytényező felhasználásával gyógyító, vagy rehabilitációs tevékenységet, valamint fürdőkezelést, illetve balneoterápiát végeznek. Természetes gyógytényezőnek minősül az elismert ásványvíz, a gyógyvíz, a gyógyiszap, (ide értve a talajból nyert természetes gyógytényezőket is), a gyógybarlang és az éghajlati tényezők, valamint az egyéb gyógyhatásra utaló engedélyezett elnevezés (pl: gyógygáz).

A gyógytényezők bizonyítottan kedvező élettani hatással rendelkeznek és gyógyászati célra használhatók fel. A gyógyfürdőkben általában széleskörű fizikoterápiás ellátást nyújtanak, amibe beletartozik a fürdőkezelés mellett az engedélyezett ásványvíz, a termálvíz és a melegített közműhálózati víz felhasználásával végzett hidroterápiás kezelés, illetve fizikai gyógymódok és teljes körű fizioterápiás ellátás alkalmazása.